Nos az oké, hogy elkezdem ezeket a sorokat, de hogy mi lesz a vége még nem tudom. Talán pont ez a jó benne, hogy olyan hirtelenül jönnek a betűk egymás után. Néha olyan jó magamba nézni és látni mivé váltam az évek alatt és ha valami nem tetszik magamban akár belsőleg akár külsőleg, akkor csak megváltoztatom még ha sok erőt is vesz igénybe. És nem azért mert másoknak az elvei szerint szeretnék élni.. Sokszor követem el ezt a hibát, aztán egy reggel arra döbbentem rá. hogy ki is lettem. Bár soha nem engedtem, hogy megváltoztassanak, nem azt megtettem magam. Ha visszanézek, hogy milyen is volt 10 évvel ezelőtt, akkor egoizmus nélkül mondhatom BÜSZKE VAGYOK MAGAMRA. Ez talán a legnagyobb elismerés az ember életében, persze az is jó ha más dicsér vagy épp büszke rád. 

Megosztás a facebookon